Idegesítő, hogy tudom: a félelmeimet magamnak gyártom, de mégis csinálom. Nem tudom, hogy azért, hogy felkészüljek a lehetséges változásra, hogy megerősítsem magam, vagy egyszerűen csak annyira félek attól a lehetőségtől, hogy muszáj végiggondolnom a következményeket. Azt hiszem, muszáj szembenéznem ezzel a félelemmel, és nem szabad, hogy a félelem döntsön bennem. Már csak azért sem, mert azt hiszem, hogy a bátor lépés mindenképpen jó következményekkel jár hosszú távon. Csak éljem túl az átmeneti időt.
Sokszor van, hogy leírok valamit, de már közben látom, hogy értelmetlen a mondat, vagy legalábbis rossz a megfogalmazás. Kíváncsi lennék, hogy más is észreveszi-e.
Ajánlott bejegyzések: