Van munkám. Annak ellenére, hogy tegnap délelőtt nagyon úgy tűnt, hogy mára már nem lesz. Szétesett a cég, és 100 emberből csak 6-an maradtunk. Rendes volt a főnökasszony, új állást intézett a nem irodai dolgozóknak, gondolom, akinek csak tudott, ráadásul nem is akármilyen állást. Ebben a pillanatban kicsit bánom, hogy én nem voltam köztük, mert ugyan kevesebb fizetésük lesz és az időbeosztás sem a legjobb lenne nekem, de az az állás egészen biztosnak tűnik, ez a mostani meg másfél éve ugyanolyan bizonytalan, és most is csak novemberig ígérték biztosnak.
Fura ez. Megtartanak, mert szeretnek és jónak találnak, és talán ezzel tesznek rosszat nekem. Vagy nem? Na ez még kiderül. Egyelőre őskáosz van a cégnél, mindenki szörnyen ideges, csak nekem volt jókedvem.
Mert hát míg az emberek félnek a változástól, engem még mindig az éltet. (Ez a mondat így olyan, mintha én nem is lennék ember.) Nem mondom, hogy nem ijedtem meg, és már ebből is látszik, hogy elvesztettem a régi szabadságom, amikor félelem nélkül léptem bármerre, de pár óra alatt megnyugodtam, mert egyrészt tudom, hogy akárhogy is, de minden rendben lesz, másrészt attól, hogy ideges leszek, semmi sem fog megjavulni. Érdekes, hogy míg magamat sosem féltettem, a gyerekek felelőssége bezárt ebbe az ostoba aggódásba.
Ja és a változás. Mikor olvastam azt az asztrológiai előrejelzést, miszerint március 11-én valami változásra mutató csillagállás lesz, és ez azt jelenti, hogy mindenki aggódjon, mert változás lesz, akkor baromi ideges lettem. Nem a változástól, hanem a megfogalmazástól, ami azt sugallta, hogy namostaztánjajdemilesz, és csak azért írta le így, hogy mindenki szaladjon a csillagjóshoz előrejelzést csináltatni, vagyis így akarta eladni a szolgáltatásait - hát így is lehet, engem kivert a víz. Nem csak a módtól, hanem attól is, hogy miért kell nekem minden ilyen előrejelzést komolyan vennem? Ott van az agyamban, hogy ugyan már, honnan tudhatná, humbug az egész, de a szívem tudja, hogy valami van, mindent megjegyez, folyton számítgat, gondolkodik, hogy mire is számíthatok. És megint a szívem nyert, mert egyértelműen minden terepen komoly változást látok az összes körülöttem élő ember életében. Vajon a csillagállás miatt? Az agyam röhögőgörcsöt kapott a feltételezéstől, a szívem meg arra gondol: talán mégis többet kéne tudni erről.
Ajánlott bejegyzések: