görbeforgó

Lars von Trier: Antikrisztus:

"Elég bátornak kell lenned ahhoz, hogy benne maradj a téged megrémisztő helyzetben, és így megtanulod, hogy a félelem nem veszélyes."

Na igen. Könnyű volt eljönni, könnyű volt utána nehéz helyzetekbe sodornom magam, nem féltem, csak azt éreztem, hogy valami nagyon nehéz, hogy nem tudok gondolkodni, hogy nem tervezek, hogy teljesen össze vagyok zavarodva. Akkor még azt sem tudtam, hogy össze vagyok zavarodva, semmit sem tudtam, mindent csak éreztem.

Aztán jött az a teljesen lehetetlen szerelem, amikor szintén nem éreztem félelmet, csak hajtott előre, de az megtanított félni. Félni attól, hogy a másik ember olyat tesz, ami nekem rossz, megcsal, megaláz, átver...

Aztán jött ő, és eleinte nem éreztem semmit, csak az ő érzelmei miatt lett, ahogy lett, és talán éppen a visszautasítás és persze a saját bűntudatom miatt szerettem bele én is. És akkor elkezdtem félni. Félni, hogy elhagy, hogy nem tudom kijavítani a vélt hibám, hogy ő is megcsal, megaláz, átver... a féltékenység volt a legnehezebb. Tudtam, hogy csak akkor lehetek méltó társa, ha leküzdöm a birtoklási vágyat, ha megbízom benne, és főleg: bízom magamban annyira, hogy tudom: megérdemlem.

Fájt. Sokat. Benne lenni a félelemben minden nap, maximálisan teljesíteni, hogy legalább azt elmondhassam, hogy mindent megtettem, nagyon nehéz volt.

Ma már nem félek. Sem attól, hogy elhagy, sem attól, hogy kirúgnak a munkahelyemről, sem attól, hogy nem lesz pénzünk, mert tudom, hogy meg fogom oldani.

Képes vagyok átlépni önmagam, képes vagyok annyit nyújtani, amit emberfelettinek nevezünk, és mindezt azért, mert benne éltem a félelemben és leküzdöttem. Nem menekültem el, nem tompítottam az agyam semmivel, ott voltam minden percben, és mostanra elüldöztem.

A félelem még most is megmutatja magát néha, amikor változás jön vagy hirtelen rossz történik, és ez jó, mert tudom, hogy csak fel kell ismernem ahhoz, hogy megint legyőzhessem. És amikor én nyerek, kisüt a nap.

Nem muszáj szembeszállni a félelemmel. El lehet bújni, be lehet zárni, el lehet menekülni. De én tudom, hogy nem akarok gyáván élni. Ha valóban élni akarok, akkor mindig küzdenem kell azért, hogy így is legyen. Élni akarok.