Ahogy nyugszunk meg a saját kapcsolatunkon belül, úgy kerülnek megint előre a mással kapcsolatos vágyak.
Nem sült el jól a randi, szerinte az egész túlságosan feszélyező, gyertya meg szép terítés meg ajándékozás. Nem tudom, miért érzi így, talán mert eltöltené érzelemmel, amit nem engedhet meg magának? Jobban szereti az egyszerű közellétet minden megkötés nélkül, ceremóniák és szabályok helyett a megszokott, egyszerű környezetben.
De mit számít ez, sokkal fontosabb, hogy részletesen meg tudtuk ezt beszélni, elmondtuk egymásnak, hogy mit érzünk ezzel kapcsolatban, nem veszekedtünk csak megbeszéltük. Imádok csendes hangon teljesen eltérő véleményeket kimondani, meghallgatni, ettől nincs benne feszültség, máris nem tűnik annyira fontosnak, és nem is az.
És amikor rájöttem, hogy eljutottunk a csendes pontra, ahol jó együtt gond nélkül, ahol másnak is tudnék már adni, egyből előjött a régi vágy: még egy gyerek. Azonnal nemet mondott, hiszen ez ő, az önzés magasfoka, végig sem gondolta, eszébe sem jutott, hogy figyelembe kéne vennie, hogy én mit szeretnék. De most nem hagytam magam, elmondtam, hogy milyen fontos nekem, és hogy végig tudom csinálni nélküle is. Ettől először dühös lett, miért gondolom, hogy ő hagyná, hogy mindent egyedül csináljak, aztán végighallgatta, hogy miután két gyerekkel már megtettem, eggyel nagyon könnyű lenne, egyedül is, aztán arra kértem, hogy ne mondjon nemet azonnal, gondolja meg. Tudom, hogy neki nagyon sok idő kell mire feldolgozza, majd meglátjuk, mi lesz, hiszen még a saját akaratomban sem vagyok teljesen biztos.
Ajánlott bejegyzések: