Mostanra már csak április elsejéig tűnik biztosnak az állásom, bár az igaz, hogy a főnökség egy szót sem szólt hozzám azóta, és nyugodtnak tűnnek. Remélem, ők tudnak valamit, amit én nem. A megmaradt emberek szörnyen idegesek, én próbálok nyugodt maradni, de nem nagyon megy. De hát mit tehetnék, várnom kell, mert ha tényleg összejön valami, akkor igen jól járhatok. Valami oka csak van annak, hogy minket (akikre konkrét szükség nincs is ezekben a napokban) megtartottak. Talán új céget alapítanak... ejj, nem akarok kombinálni. Inkább élvezem a napsütést.
Ajánlott bejegyzések: