görbeforgó

Hát én akkor is olyan kapcsolatot szeretnék, amiben gond nélkül adhatok, mert tudom, hogy vissza is fogom kapni. Odaadnám mindenem valakinek, aki odaadná nekem mindenét. Sosem kérném el tőle.

"Egyszer azt mondtad, hogy minden rendbejön, ha beszélgetünk. Vitatkozhatunk, veszekedhetünk, de folytatnunk kell a beszélgetést."

Csak hát hozzátehetem, hogy mintha most semmit és senkit sem szeretne. Se embert, se tárgyat, még a megszokott blogjait sem. Talán bent van, csak nem látszik.

Nem szeret engem, ez egy csomó dologból látszik. Ez van.

Azt kérdeztem, hogy akar-e velem élni, igen. Akar-e velem egy pár lenni, igen. De engem nagyon zavar, hogy ilyen borzasztóan rendetlen és koszos. Akar-e annyira velem lenni, hogy megváltozzon miattam? Nem.Ezután elmentem itthonról, és ő sokáig ölelt az ajtóban, majd megkérdezte, hogy…

Fura dolog úgy eltávolodni valakitől, hogy itt él a közvetlen közelemben. Eljutottunk oda, hogy úgy érezte: szeret, fel is írta a tükörre, és én abban a pillanatban törtem szét az egészet azzal, hogy rájöttem: nekem ez már nem jó így. Most én vagyok az, aki távolságot akart,…

Ja és ha már itt vagyok, akár könyvelhetek is. Nagyon távol kerültünk egymástól. Itt élünk csak, nagyjából semmi közös nincs most bennünk, nincs is kedve velem lenni. Nekem lenne vele, de így, hogy nem ad semmit magából, egy nagy nulla az egész. Még barátoknak sem mondanám…

Igazából ezt most totál nem értem. Van egy olyan elmélet, hogy igazán jó művészeti alkotás csak a zűrzavaros emberben keletkezhet, csak a fájdalom hozza ki. De szerintem ez már máshogy van, a kreativitás egyik feltétele az önmagunkkal való kibékülés. Már csak azért is, mert…