görbeforgó

A húrok: e, a, d, g, b? (h), e.

Az alapskála:

Akkordok:

Tövig kellett rágnom a körmöm, hogy le tudjam fogni szépen a húrokat. Ő türelmesen tanított (bár meg kellett állapítania, hogy tehetséges vagyok, és nagyon gyorsan tanulok:), aztán végre megint dalt írt. Kis szék, kis szék, asztal, a négy fal nem vigasztal. Kis szék, kis szék, Isten, a halálon túl semmi sincsen.

Sírt, de ezen kívül alig jön át valami az érzéseiből. Mikor az én nagynéném halt meg, szinte semmit sem éreztem. Tudtam, hogy kéne éreznem, a temetést mindenféle elvárás nélkül sírtam végig, ma sem tudom pontosan, miért, és az elmúlt 18 évben is nagyon sokat gondoltam rá.

Nem tudom, hogy sírnék-e még bárki miatt is. A fiaim miatt biztosan, de az más, valószínűleg a saját hibáim és a hiány miatt sírnék, nem azért, mert azt gondolnám, hogy rossz nekik. A halott már nem él, miért szenvedne? Semmi rosszat nem látok a halálban, az életben annál többet.

Néha annyira nehéz élni, jó döntéseket hozni, minden nap dolgozni menni, tisztának lenni, egyedül maradni elvek miatt, látni a világot, az embereket. Sokszor gondolok arra, hogy mennyivel könnyebb lehet fogyatékosként élni. Egy tolószékbe zárva vagy vakon alig várnak el valamit az embertől, és a legtöbb esetben felelősséget sem kell vállalnia. Igaz, hogy a lehetőségei is beszűkültek, de milyen jó is az... ha nincs választás, nincs teher sem. Borzasztó, hogy milyen fáradt vagyok. Nagyon szeretnék nem gondolkodni egy kicsit.

Közben pedig tudom, hogy elviselhetetlen lenne, ha mindenben mások döntenének helyettem. Utáltam gyerek lenni, kiszolgáltatott állapot, főleg ha olyan emberek vesznek körül, akik képtelenek a szeretetre. De akkor mi a megoldás? Pl a halál. Nem, nem akarok meghalni. Csak egy kicsit, kis időre, amíg kipihenem magam.