Úgy tűnik, hogy az a megoldás a lábgondomra, hogy be kell gipszelni a lábam két hétre. Igen érdekes lesz így gyerekeket oviba vinni meg főzni meg ilyesmi, munkáról nem is beszélve. De nem érdekel, az az érzés, hogy fájdalom nélkül mehetek az utcán sokat érne.
Fura, igazából már egész jól megszoktam a fájdalmat. Mert hogy azt mondta a doki, hogy biztos eltúlzom, és nem is fáj az olyan nagyon... na persze. Ő már csak tudja:)
Ajánlott bejegyzések: